A németországi központú nemzetközi ewimed vállalat orvostechnológiai eszközök gyártásával és forgalmazásával foglalkozik több mint 20 éve. Jelenleg Európa 11 országában van jelen. Az emberi szervezetben rendszeresen, valamely súlyos alapbetegség következtében kialakuló folyadékgyülemek kezelésének specialistájaként biztosít tartós megoldást a tünettel érintett betegek számára. A tünet kezelésének kellékei a tartós katéter, illetve a rendszeres otthoni folyadéklebocsátáshoz szükséges, egyszerhasználatos steril eszközök. Az ewimed telephelyeinek sora 2023-ban magyarországi munkaállomással bővült: Bábolnán egy logisztikai és csomagoló központ jött létre, mely a szükséges előkészületek után, 2024 tavaszán elkezdte működését.
Király Szabolcs, a központ projektmenedzsere az előzmények kapcsán kiemelte: az optimális hely keresésekor a bábolnai készraktárhelyiség első pillantásra bekerült a favoritok közé napelemrendszerével, jól kiépített struktúrájával. A beszélgetés során előkészületeken kívül szó lesz e nagyszabású projekt további vetületeiről is: munkafázisokról, csapatmunkáról, helyi sajátosságokról, célokról.
Kérlek, mesélj arról a tevékenységről, ami jelenleg itt, Bábolnán zajlik…
A logisztikai központban jelenleg – a terveknek megfelelően – egy úgynevezett kezelési egység csomagolása történik, két fő komponensből tevődik össze ez a csomag: egy folyadékgyűjtő tasakból, valamint egy kötszerkészletből. A művelet magába foglalja a címkézést is, figyelembe véve az összes szigorú előírást, ami a termékre, tárolásra, termékinformációkra vonatkozik. A csomagban egy magyar beszállító által nyomtatott használati útmutató is helyet kapott. A központ természetesen raktárként is funkcionál, a biztonsági készletek tárolására fogjuk használni a jövőben. Azért van szükség erre, mert az egészségügyben kulcsfontosságú a készlethiány elkerülése, a betegek ellátása semmiképpen sem késhet. A jövőben várunk még további projekteket is, ezek előkészítése már zajlik. Az volt az alapfeltétel, hogy az első, most lezárt projektünk működőképes legyen, a telephely pedig megfeleljen minden követelménynek – gondolok itt munkavédelemre, jogi előírásokra és háttérre, munkaerőre, munkaeszközökre, felszerelésekre. A raktárhoz egy közepes irodaegység is tartozik – jelenleg nem vagyunk sokan, de ez a jövőben változni fog.
Mindaz, amit most elmondtál, a beszélgetés során részletesebben ki fog bontakozni. Maradjunk még egy kicsit a jelennél: milyen eszközökre van szükség a munka során?
Jelenleg elsősorban a klasszikus eszközöket használjuk. Van egy teljesen elektromos targoncánk, mely a telephely napelemrendszerével működtetve gazdaságos és környezettudatos. Ez azt jelenti, hogy semmilyen fosszilis anyagot nem égetünk, a targoncák ellátására ez a napelemrendszer tökéletesen elég, sőt még a fűtést is meg tudjuk oldani vele. Ez EU-előírás lesz a következő években, a cég egyre nagyobb hangsúlyt fektet rá, mi pedig már most megfelelünk a követelménynek. Ugyanez igaz a csomagolóanyagokra is: ezeket mi terveztük és fejlesztettük egy magyar beszállítóval, újrahasznosíthatóak, FSC-tanúsítvánnyal rendelkeznek. Meglévő műanyag csomagolást váltottunk le velük, úgy gondolom, hogy ez előremutató. A fejlesztés ezen a téren nem áll le, próbálunk optimalizálni, javítani. Mindezek mellett természetesen vannak kézi raklapmozgató eszközök, fóliázógépek, amelyekkel a palettákat tudjuk fóliázni, illetve van egy polcrendszer a raktárban, amelyet teljes mértékben az igényeinkhez szabtunk, a mi raklapméreteinkhez, még több tárhelyet és kapacitást teremtve. A csomagoláshoz címkenyomtatókat használunk, a sztenderdnek számító IT-eszközön pedig megtalálható a vállalatirányítási rendszer, mely láthatóvá tesz minden anyagmozgást, megrendelést. A további eszközök beszerzését újabb projektektől tesszük függővé, vannak tervek bizonyos folyamatok (pl. címkézés) részleges vagy teljes automatizálására. Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen gépek elérhetőek, illetve hogy mennyit tudunk velük nyerni, optimalizálni.
A jelen és a közeljövő tehát ígéretes kihívásokkal teli… Folytassuk a bepillantást azzal, hogy időben egy kicsit visszalépünk. Mikor kezdődött az áruforgalom itt, Bábolnán?
Az áruforgalom az idei év, 2024 első negyedévében indult el. Azért nem nevezek meg konkrét dátumot, mert már a tavaly is volt minimális árumozgás, ez a mintákat, teszteket, tesztcsomagolást, a beszállítóktól kapott mintaanyagokat foglalta magába. A szériaforgalomról elmondható, hogy áprilisban indult, a beszállítók pedig már az előtte levő egy-két hónap során elkezdték feltölteni a készleteinket. Maga a csomagolás április végén kezdődött, májusban már szériaérett volt, attól kezdve a tervezett mennyiségeket csomagoljuk a raktárban.
Mindez hogyan számszerűsíthető?
A kész csomagolási egységet úgy terveztük, hogy a projekt végén havi 20000-25000 darabot kell majd csomagolnunk (egy év volt a projekt tervezett ideje, ezt be is tartottuk). A számok közben megemelkedtek néhány százalékkal, tehát most már inkább 25000-30000 darabról beszélünk, ezeket a mennyiségeket szintén el tudjuk érni a jelenlegi kapacitásainkkal. A biztonsági készleteket is beleértve mindez azt jelenti, hogy több száz palettányi alapanyagkészletünk lesz. 100-200 palettányi készáruval számolunk annak függvényében, hogy mennyit szeretnénk Magyarországon, illetve mennyit Németországban raktározni (ott egy, a mienknél jóval nagyobb befogadóképességű, modern raktár épült).
Említetted a tesztelést, ez elég sok váratlan helyzetet tartogathat. Hogyan sikerült ez a munkafázis?
A magyarországi fejlesztések és a beszállítókeresés gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlottak. Szerintem felülmúltuk az elvárásokat, gyorsabban végeztünk a tendereztetéssel, bemintázásokkal. Egy új, olasz beszállítóval is dolgozunk (az egyik kulcsfontosságú terméket szállítja), ott valamivel több ideig tartott a bemintázás, de a német kollégák mindent megtettek azért, hogy ez működőképes legyen: már januárban ellenőrizték az árut, és mikor elkezdtünk csomagolni, a szükséges dokumentációval együtt rendelkezésükre is állt a jóváhagyott áru. Természetesen, mint minden projektben, itt is voltak kisebb-nagyobb nehézségek, de csak két-három rizikótényező erősödött fel, olyanok, amelyeket rizikómenedzsment keretén belül a projekt előtt már megmutattunk az ügyvezetőnek és a tulajdonosnak. Ezekre tehát számítottunk, tudtuk őket kezelni, időben el tudtuk végezni a szükséges lépéseket.
Valóban látható, hogy itt minden a kialakított tervek szerint halad. Említetted, hogy az anyacég felépített egy nagy raktárat Németországban – felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség a bábolnai logisztikai központ létrehozására…
A legfőbb aspektus az, hogy így cégen belül marad egy olyan munkafolyamat, amit eddig külső beszállítók végeztek. Ez természetesen azzal az előnnyel jár, hogy sokkal nagyobb kontrollt tud a cég létrehozni felettünk, illetve nekünk is érdekünk, hogy minden zökkenőmentesen történjék: mindent reportálunk, így pontosan tudja az anyacég, hogy állunk, hol tartunk, milyen nehézségek vannak. A fejlesztésbe is sokkal több energiát tudunk fektetni így, hogy saját kezünkben van ez a munkafolyamat. Ezek mellett az ewimed növekszik és terjeszkedik Európa minden irányában, így jelenleg Magyarország és a legutóbbi időben Románia felé is. A bábolnai logisztikai központ a jövőben kelet-közép-európai központként is funkcionál majd annak függvényében, hogy milyen projektek érkeznek még ide.
A minőségellenőrzés, jóváhagyás kapcsán említetted már a német kollégákat. Mesélj egy kicsit részletesebben az anyacéggel zajló együttműködésről…
A projekttervezéstől a végrehajtáson át a szériaérettségig folyamatosan együtt dolgoztunk a kollégákkal. Maga a projekt Németországból indult, én tavaly januárban érkeztem az ewimedhez pontosan azért, hogy ezt a projektet megvalósíthassuk Magyarországon. Az elején leginkább az ellátási lánc igazgatójával voltam kapcsolatban. Megbeszéltük, hogy mi az, amire figyelnünk kell, mit szeretnénk létrehozni, milyen aspektusai vannak ennek a projektnek, mi az, amit nem szeretnénk a projekttel elérni, vagy amit esetlegesen még a projekten belül elvégezhetünk. Miután ez lezajlott, létrehoztuk a projektterveket, a mérföldköveket, a rizikóanalízist, a SWOT-analízist, egyszóval mindent, ami egy projekttel jár. Amikor elkezdtünk dolgozni a megvalósításon, a többi németországi részleg is bekapcsolódott, gondolok itt a fejlesztési részlegre, a minőségügyre, a logisztikai, illetve az IT-s kollégákra. Utóbbiak nemcsak komplett rendszerek felállításában segítettek, hanem a magyar sajátosságok figyelembevételével új funkciókkal is ellátták a vállalatirányítási rendszer egy részét. Természetesen a pénzügyi részleggel is kapcsolatban voltunk, az elvárások tekintetében további egyeztetések zajlanak velük jelenleg is.
A projekt végén a németországi kollégák auditáltak bennünket, ez sikeresen zajlott. Segítettek a dokumentáció felállításában, gondolok itt a munkautasításokra és mindenféle egyéb követelményre, ezeket ugyanis teljesen újonnan kellett itt, Magyarországon felállítani. Jelenleg ők végzik a minőségügyi ellenőrzéseket, a termékfejlesztést, mi pedig az operatív munkát. Tervben van, hogy a minőségügy előbb-utóbb ide kerül, a pénzügyi tevékenység is felerősödhet itt, illetve szó volt arról, hogy akár bizonyos eszközök apróbb szerelési munkáját is el tudnánk látni.
Mit jelent pontosabban az, hogy a vállalatirányítási rendszer új funkciókat kapott?
A bábolnai munkaállomáson olyan munkamenet zajlik, amilyet az ewimed soha nem csinált, mint például a termelés nyomon követése, termelési riportok készítése – ezekre már mi kreáltunk kérést a svájci szoftverfejlesztő cég felé, az ottaniakkal közösen találtunk megoldásokat ezekre az új folyamatokra. Az új rendszer tökéletesen működik, hibamentesen teszi a dolgát. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a kis bábolnai csapattal ekkora volument és ilyen rendszert fel tudtunk állítani.
Érdekesség, hogy az ewimed magyarországi tevékenységei mind egyedülállóak a cégcsoportban: egyedüliként nálunk foglalkozik a cég egészségügyi szolgáltatással is: budapesti rendelőnk Ewicare néven nyújtja a magyarországi betegeknek a tartós katéter terápiáját. Ennek az az oka, hogy egyelőre az eljárás nem elérhető az állami kórházakban, mert nem finanszírozza a társadalombiztosító.
Mesélj, kérlek, erről a kis csapatról…
Jelenleg nem vagyunk sokan a telephelyen. A munkatársak kiválasztásánál kiemelt szempont volt a megoldásorientáltság, empatikus szemlélet, a kooperációs készség. Sokoldalú kollégákat sikerült magunk mellé állítanunk, például a raktárban dolgoznak olyanok, akik villanyszereléshez, ipari alpinizmushoz is értenek. Mellettük jelenleg egy kolléga van, aki ellátja a beszerzési és pénzügyi feladatok egy részét, illetve természetesen én is a telephelyen vagyok, próbálom összefogni továbbra is a projektet és a tevékenységeket, tervezni a következőket.
…Mindezt végső soron azzal a céllal, hogy a visszatérő hasi és mellkasi folyadékgyülemmel küzdő betegek megkaphassák a szükséges eszközöket az otthoni folyadéklebocsátáshoz. Az eddig elmondottak alapján hogyan jut el az áru hozzájuk?
Én eddig a dolgok logisztikai részéről beszéltem, de egészségügyi cégnél dolgozom, tehát a cél az, hogy a betegeket ellássuk, illetve hogy ez az ellátás zökkenőmentes legyen. A saját pozíciómban azért felelek, hogy minden rendelkezésre álljon, ezzel a háttérmunkával pedig végeredményben a betegek állapotának enyhülését tudjuk elősegíteni. Az áru teljes útja ebben az esetben is egy logisztikai folyamat. Miután beérkeznek az alapanyagok a német és olasz beszállítóktól, ellenőrizzük a címkéket és a mennyiségeket, illetve mintákat küldünk a német anyacégnek, amelyeket ott megvizsgálnak minőségügyi szempontból. Miután megkapjuk tőlük a jóváhagyást a termékekre, elkezdhetjük a csomagolási munkákat, kiemelten figyelembe véve a szabályokat. FEFO (First Expire First Out) szerint dolgozunk, tehát az elsőként lejáró terméket kell először csomagolnunk és kiküldenünk, erre külön belső szabályozás van (mivel a termék csomagolása és beteghez szállítása között akár hetek, hónapok is eltelhetnek). Miután lecsomagoltuk az árut, címkézzük, rákerül minden szimbólum és dátum, szintén az előírásoknak megfelelően. Ezután a megrendelések alapján elküldjük, jelenleg kizárólag a németországi logisztikai központba. Onnan szállítják ki különálló csomagként klinikáknak, betegeknek. A jövőre vonatkozóan szóba került, hogy esetleg mi Magyarországról is küldjünk közvetlenül pácienseknek szetteket, ez a projekt még kidolgozás alatt áll. Ez egy komoly feladat: éves szinten több tízezer beteg folyamatos eszközellátását kell biztosítanunk.
Lendületesen, lelkesen beszélsz a bábolnai tevékenység aspektusairól. Mit jelent neked személyes vonatkozásban ez a munka?
Karrierem során a legtöbb időt az autóiparban töltöttem, rövid kitérővel a csomagolóipar, illetve élelmiszeripar felé. Azért írtam alá tavaly az ewimedhez, mert Egon Wiesttel, a tulajdonossal és Gulyás Izabella ügyvezetővel, továbbá a HR- és az ellátási lánc vezetőivel történt személyes beszélgetések során azt láttam, hogy a cég elsődleges célnak tekinti a betegek megsegítését, ami számomra is kiemelkedően fontos. Emellett mindig is szerettem a projektmunkát. Általában gyárak, csomagolóegységek egy részét kell megváltoztatni, vagy pedig bizonyos folyamatokba kell belenyúlni, azokat optimalizálni. Az, hogy nulláról, az épület keresésétől kezdve a HR-munkákon át mindent magába foglaljon egy projekt, nagyon ritka lehetőség. Most pedig, hogy a projektet gyakorlatilag lezártnak tekinthetjük (hiszen már szériában csomagolunk), a kihívás öröméhez hozzáadódott a sikerérzés: megcsináltuk határidőre úgy, ahogy szerettük volna, minden működőképes. Ez olyan töltetet ad, ami a jövőben további projekteket hozhat magával a magyar cégnek is. Mindehhez pedig hozzátartozik az a családias légkör, amiben dolgozhatom: itt mindannyian örülünk egymásnak, ez felüdülést jelent, segít motiváltnak maradni.
